Sokszor kerülök olyan közegbe, ahol mindenki egyforma, csak én vagyok sárga. :-)

Mostmár elfogadtam, hogy ezekben a  közösségekben valóban más vagyok, mint a többiek, de kellett hozzá, hogy felismerjem, hogy az Isten mindegyikünket egyedinek és megismételhetetlennek teremtett, és a világ ettől és így szép, ahogy van.

A tarka mezőn való létben emberileg is jól érzem magam, míg a pirosak közt ez csak akkor van így, amikor a külön-legességemet elfogadottnak és nem különc-ségnek érzem.

Bárhol is vagyok, tudom és tudnom kell, hogy a sárga akkor is szép, ha sárgák között, akkor is, szép, ha különböző színűek közt, és akkor is szép, ha pirosak közt van. :-)