A sebekből való gyógyulás lehetséges. Ha valamiért Isten mégsem úgy és akkor gyógyítja be azokat, ahogyan én gondolom, akkor valami más célja van vele. Azt azonban hisszük és időnként jó felidézni is, hogy: "az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást".

Bár családunk befolyásolja az Istennel és másokkal való kapcsolatunkat, azért nem határozza meg véglegesen azt.

A sebek nem feltétlenül nyomorítják meg az életünket, bár minden, ami valaha velünk megtörtént, énünk része marad. Hordozzuk

a múltunkhoz tartozó emlékeinket és az emlékekhez fűződő szenvedést és szeretetet is.

Múltunk ugyanakkor nem csak számunkra, hanem Jézus számára is mindig jelen van.

Megszabadulhatunk a múlt sebeinek negatív hatásaitól és a szeretet ajándékává alakíthatjuk ezeket, ha Jézus szeretetét visszük a sebekkel teli emlékekbe.

Amikor Jézust hívjuk fájó emlékeinkbe, nem arra kérjük, hogy törölje el, vagy segítsen eltörölni a múltat, hanem arra kérjük, hogy gyógyítsa meg az emlékeinket.

Megosztjuk Jézussal a szívünket, és szerető szívére hagyatkozunk , amíg teljesen új módon, Jézus szemével nem látjuk a múltat. Ő megerősít bennünket, hogy negatív emlékeink sebekből ajándékká alakuljanak, hiszen Ő azért jött, hogy "meggyógyítsa a megtört szívűeket."

A témához jó szívvel ajánlom "Életünk nyolc szakaszának gyógyítása" c. könyvet, de a benne leírt út megjáráshoz lelki vezető ajánlott.