Érdekes valami a kegyelem.
Ezek a gondolatok nem akkor születtek, amikor a felhőtlen boldogság állapotában jártam, hanem akkor, amikor épp a mélyből próbáltam felkiáltani.
Azóta is, amikor nem vagyok a toppon, felidézem ezt a kegyelmi pillanatban "létrejött" versemet, és most "tanárom" javaslatára közzé teszem, hátha rajtam kívül másvalakinek is erőt ad.
Csoda az, ami ámulatba ejt,csoda az, ami titkokat sejt.
Csoda az, hogy új napra ébredtem,Csoda hogy ma is útra kelhettem.
Csoda, hogy megpillanthattam a napot
és, hogy a nap meleget adott.
Csoda, hogy (még nem)lepett el semmilyen árvíz,
Csoda hogy a felhőket elfújja a szél.
Csoda, hogy vagyok és mosolyoghatok,
Csoda, hogy magamból másoknak adhatok.
Csoda, hogy van mit ennem és van kit szerethetek,
csoda, hogy a sàrból újra felkelek.
Csoda, hogy képes vagyok gyereket nevelni
csoda, hogy van miből ebédet főzni.
Csoda, hogy elvisel a környezetem,
És csoda, hogy Isten így is szeret engem.
Csoda, hogy a fájdalmakat Van Aki gyógyítsa,
Csoda, hogyha akarja, bilincsemet feloldja.
Csoda, hogy a rosszban megláthatom a jót,
Csoda, hogy Isten minden által szól.
Csoda, hogy élek és dicsőíthetem
Csoda, hogyha valakinek csoda lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése