Vágyaink

Fura dolog az élet. Azt várnánk és azt reméljük, hogy akkor leszünk boldogok, ha vágyaink kielégítést nyernek. Abban bízunk, hogy akkor leszünk boldogok, ha szeretnek bennünket, ha viszontszeretnek, ha kapunk valamit, amiben hiányt szenvedünk.

Ezzel szemben, vágyaink kielégítése nem okoz hosszantartó boldogságot számunkra, hanem még nagyobb vágyat ébreszt bennünk.

Mi tehát a boldogság? Nem vágyaink kielégítése, hanem vágyaink betöltése. Betöltése az egyedüli Istennel. S Ő, aki betölti vágyainkat, képessé tesz bennünket arra, hogy ezt a szeretetet tovább adjuk másoknak. Képessé tesz arra, hogy az Ő szeretetével tekintsünk másokra, s hogy Őt Magát lássuk a másikban. Ezáltal lesz igazán telve a szívünk. Akkor kapunk igazán, amikor adunk. 

S így érkezünk el ehhez:

"Ó Mester, add, hogy vigasztaljak mást .."