Ha nem figyelek, simán belemegyek a kelepcébe és elkezdek vitatkozni a gyerekekkel.
Ezt a bejegyzést is egy ilyen helyzet ihlette, később majd írok róla, de addig is...az okokról...
1. Ragaszkodás a logikához és szabályokhoz: Sok autista gyermek számára a világ érthetőbb, ha szigorú szabályok szerint működik. Ha valami nem logikus vagy nem következik, azt ők gyorsan észreveszik – és szólnak is. Ez gyakran „igazságérzetként” látszik meg.
2. Tárgyilagosság: Az autista gyerekek hajlamosak szó szerint venni dolgokat, és a tényekhez ragaszkodni. Ilyenkor nem a másik bántása a céljuk, hanem az igazság kimondása.
3. Kommunikációs különbségek: Néha a gyerek úgy érzi, hogy igaza van, mert az ő világképében az a megoldás teljesen helyes. De ez nem jelenti azt, hogy objektíven is mindig igaza lenne.
Miért fontos, hogy ne erősítsük azt, hogy „mindig igaza van”?
Egészséges határok tanulása: Minden gyereknek meg kell tanulnia, hogy vannak különböző nézőpontok, és hogy a másik is lehet „részben” vagy „másképp” igaz.
Társas kapcsolatok: Ha egy gyerek azt tanulja meg, hogy mindig neki van igaza, hogy megnehezítheti a barátkozást, együttműködést, iskolai beilleszkedést.
Frusztrációkezelés: Ha egy gyerek nem tanulja meg kezelni, hogy tévedhet, vagy más véleményen van, akkor gyakran dühöt, frusztrációt él meg, ha ellentmondanak neki.
Mi segítettem?
Empatikus visszajelzés: „Értem, hogy szerinted ez így logikus. Szerinted miért? Elmagyarázod?”
Közös szabályalkotás: Ha együtt alakítjátok ki a „mi a helyes” kereteit, könnyebben elfogadja.
Más nézőpontok gyakorlása: Történeteken, rajzokon, szerepjátékon keresztül is lehet gyakorolni, hogy „mi lenne, ha valaki máshogy gondolná?”
Folyt.köv: Hogyan vitatkozzunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése