Az imádság az új szív élete. Minden percben éltetnie kell minket.
Mi azonban megfeledkezünk Arról, aki a mi Életünk és Mindenünk. Ezért hangsúlyozzák a lelki élet atyái a Második Törvénykönyvhöz és a Prófétákhoz csatlakozva az imádságot mint "Istenre emlékezést", a "szív emlékezetének" gyakori ébresztgetését. "Gyakrabban kell Istenre emlékeznünk, mint ahányszor lélegzetet veszünk."
De nem lehet "minden időben" imádkozni, ha bizonyos időszakokban nem imádkozunk szándékosan: ezek az intenzív és kitartó keresztény imádság kötött időpontjai.
Az Egyház hagyománya a hívőknek az állandó imádságot tápláló imádságos ritmust javasol. A napi ritmus:
- reggeli és esti
- étkezés előtti és étkezés utáni ima
- és a zsolozsma.
- A vasárnapot, amelynek középpontja az eucharisztikus áldozat, különösen is megszenteli az imádság. - A liturgikus esztendő körforgása és nagy ünnepei alapvető ritmus a keresztények imaéletében.
Az Úr az egyes személyeket a Neki tetsző úton és módon vezeti. Minden egyes hívő szívének elhatározása és személyes imádságos kifejezései szerint válaszol Neki.
A keresztény hagyomány azonban az imaéletnek három főbb kifejezési formáját őrzi:
a szóbeli imát (oratio vocalis),
az elmélkedést (meditatio)
és a szemlélődő imádságot (oratio contemplativa).
Alapvető vonásuk közös: a szív összeszedettsége.
Az Ige megőrzésére és Isten jelenlétében való megmaradásra irányuló éber figyelem miatt e három kifejezési forma az imaélet intenzív időszaka.
Forrás: KEK 2697-99.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése