Neuro mi?

Amint a bemutatkozásomban is szerepel, négy különleges gyermekünk van. Vannak velük hasonló és vannak velük különböző nehézségek.

14 éve vagyok édesanya, 14 éve vagyok itthon, s mára sikerült eljutnom oda, hogy egy kis vissza-, és előretekintéssel meg tudjak fogalmazni olyan dolgokat, amik talán mások számára is erőforrások lehetnek.

Nem teljesen magam választottam a főállású anyaságot, hiszen neurodiverz gyerekekkel, külső segítség (gyerekvigyázó, nagyszülők, rokonok, ismerősök) nélkül nem is volt más lehetőségem, de örülök, hogy így történt.

Az idei évben jutottunk el arra döntésre, hogy lassan már a munka világába is kitekinthetek, ezért kezdtem el  - pályát módosítva,a közigazgatás helyett  - (a gyerekek előtt csak kedvtelésből elkezdett) hittanári tanulmányaimat folytatni. 

Akár tanulok, akár dolgozok, attól még édesanya maradok és bár sokszor nehéz és fárasztó négy különleges gyerekkel élni, hiszem, hogyha nem csak anyai szerepben jelenek meg, az az egész családunk javára válik. 

Nagyon örültem, amikor találkoztam a neurodiverzitás fogalmával, mert sokat segített abban, hogy meg tudjam érteni a gyerekeinket, önmagamat, családunk működését és ne kelljen se magamnak, se másoknak magyarázkodnom arról, hogy miben is vagyunk mások, mint mások.

Jó abban a tudatban lenni, hogy nem vagyunk egyedül ebben a "halmazban", és hozzánk hasonlóan másoknak is küzdelmesebbek a hétköznapok. 

Jó tudni, hogy nem én rontottam el a gyereknevelést vagy nem én és a családom él "furán", hanem egyszerűen másképp van huzalozva az agyunk és ez a neurotipikus  (átlagos fejlődési idegrendszerű) emberi közösségekben kirívó, figyelemfelkeltő lehet.

Jó, ha az ember ismeri gyermekei és saját képességeit, készségeit és önmagát, jó ha az ember tud reflektálni saját magára, mert hiszem, hogy az önelfogadás és önszeretet vezet csak mások igazi, elfogadó és megértő szeretetéhez.

"Sem az autizmus, sem az ADHD, sem a tanulási zavarok nem determinálnak boldogtalanságra és sikertelenségre, a megértés krónikus hiánya azonban igen.

- Van, aki neurodivergens gyereket nevel,

 - van, aki neurotipikus (átlagos idegrendszerű) gyereket nevel,

- van, akinek a családja diszfunkcionálisan működik és a gyerek valamilyen tünetet képez,

- van, akik úgy nyilatkozik, az ő gyereke „ rossz, válogatós, hisztis, makacs, dacos, lusta”,

- és van, aki tök szuper szülő, de azzal ostorozza magát (vagy épp a nagyitól vagy a sulitól kapja azt a visszajelzést), hogy bizonyára valamit nagyon elcseszett a gyereknevelésben, mert a gyerek nem figyel, nem beszél, nem tanul, nem fogad szót stb.

Fontos, hogy a környezet észrevegye, ha egy gyerek bajban van.

Arra bátorítok azonban minden szülőt és pedagógust, hogy egy furcsa viselkedésű vagy rossz tanuló gyerek esetében ne csak a családi miliőt vegyük górcső alá, hanem azt a lehetőséget is, hogy a gyerek idegrendszeri fejlődése atipikus, amely kevésbé tud alkalmazkodni a 21. századi kihívásokhoz.

Forrás: neurodiverz

A kép forrása: https://jogaszvilag.hu/a-jovo-jogasza/jog-es-neurodiverzitas/