Az emberek a különböző vallásoktól várnak választ az emberi lét rejtélyeire, melyek ma épp úgy, mint régen a szíve mélyén nyugtalanítják az embert: mi az ember?
Mi az élet célja és célja? Mi a jó és mi a bűn? Honnan ered a szenvedés és mi a célja? Melyik út vezet az igaz boldogsághoz? Mi a halál, az ítélet és a halál utáni megfizetés? S végül mi az a végső és kimondhatatlan misztérium, mely átöleli létünket, melyből eredünk, s mely felé tartunk?
A vallások szerte a világon különféle módokon próbálnak megoldást adni az emberi szív nyugtalanságára azáltal, hogy utakat, tudniillik tanításokat és parancsolatokat, továbbá szent szertartásokat ajánlanak.
A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent.
Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi formákat, amiket sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, de nem ritkán tükrözi az Igazságnak parancsot, amit megvilágosít minden embert.
De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki "az út, az igazság és az élet" ( Jn 14,6 ), akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával.
Búzdítja tehát gyermekeit, hogy okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről; s ismerjék meg, becsüljék és támogassák a náluk található lelki, erkölcsi és társadalmi-kulturális értékeket.
Forrás: Nostra Aetate
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése