Keresés ebben a blogban

2025. február 27., csütörtök

Mindennapi keresztjeink öröme



"Az én igám édes, és az én terhem könnyű."Mt 11,30
Néha én is úgy érzem, nem bírom tovább.
Néha úgy érzem, sem erőm, sem hitem, sem kedvem, sem akaratom nincs tovább folytatni saját "keresztjeim hordozását". Néha egészen meggyengül az Istenbe vetett bizalmam, meginog a hitem, és úgy érzem, hogy Isten nem segít.
Ezek az időszakok változó hosszúságúak tudnak lenni. Hosszú percek, órák, napok...Csak az Isten tudja, meddig tartanak. :-)
Mégis, egyszer csak véget érnek, "megvilágosodok" és a hitem megszólal.
Hirtelen felismerem, hogy rettenetesen sajnálom magam, eszembe és szívembe jut, hogy az Isten nem erre hív engem, hiszen Ő "nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk." Tim1,7
Megannyi szentírási megerősítő Ige szólal meg ilyenkor bennem, magam sem tudom, honnan bukkanak elő hirtelen. Mintha valami mély tudásom lenne ezekről, amik egyszer csak a felszínre jönnek, lelkesítenek és kihúznak a gödörből; mert ezekben az esetekben eszembe jut, hogy "Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok." 1 Kor10,13
Eszembe jutnak Szent Pál szavai: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4,13) és tudom, hogy "akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." Iz 43,31.

Ezek az Igék aztán valóban erőt adnak. Többször megkörnyékezett a gondolat, hogy biztosan csak mentálisan hatnak rám ezek a szavak, de aztán megtapasztalom, hogy az Isten Szava valóban életet ad, életre kelt, éltet és Őáltala és Őbenne értelmet nyer minden, ahogyan mondja is magáról: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Jn14,6

A mi Istenünk sosem hagy cserben minket. Mindig elérhető, mindig készséges, mindig irgalmas, mindig segít. Ha úgy érzem nincs tovább, persze lehet, hogy emberileg elfáradtam, amiért én magam is felelős vagyok, de Ő jelen van és várja, hogy Hozzá forduljak és Őbenne reméljek! 
Ebben gyökerezik keresztény örömünk forrása.
Az én erőm Őbenne van, és nem saját magamban.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése