Tanévzárás hurrá!

Hétvégén megünnepeltük az idei tanév végét. Ahogy évek óta szoktuk, megkapták a gyerekek az egész évben várt három gombóc fagyit – és részt vettünk egy csodás evezésen is, amit a plébánosunk szervezett. (Köszönjük neki!)

Sajnos ezen döntés miatt kimaradtunk a legkisebb gyerek osztályprogramjából, ami miatt egy kicsit szomorú voltam, de úgy éreztem, hogy ez az egész család számára sokkal hasznosabb és élvezetesebb élmény volt.

Nekem is lezárult egy tanév. Párhuzamosan tanultam a gyerekekkel, és amikor nekik az utolsó iskolai napjaik voltak, én is épp az utolsó vizsgámra készültem. Nem volt könnyű év, de nagyon sokat tanultunk – együtt, egymásról. Párhuzamos utakon haladtunk, de egy irányba: erőfeszítés, növekedés, kitartás felé.

Évekkel ezelőtt eldöntöttük, hogy csak a kitűnő bizonyítványt jutalmazzuk. Úgy gondoltuk, ezzel tanulásra, szorgalomra motiváljuk a gyerekeinket. Azóta sok minden történt.

Megismertük őket jobban – és közben magunkat is. 

Rájöttünk, hogy nem lehet mindenkit ugyanazzal a mércével mérni. Nem minden teljesítmény fér bele egy bizonyítványba, mert van köztünk, akinek a szorongás, van akinek az indulatkezelés vagy a kommunikációs nehézségek leküzdése legalább akkora erőfeszítés, mint másnak az ötös. Minden gyerek másban erős – és mindegyikük megérdemli az elismerést. Nagyon "szerencsések" vagyunk, hogy okos gyerekeink vannak, és hálás vagyok az eszükért, a kitartásukért és minden erőfeszítésükért, de tudom, látom és tapasztalom, hogy nem csak az okosság számít. A nehézségek által fejlődünk igazán. Abból pedig van bőven. :-) 

Szülőként szeretem a rendet, az átgondolt dolgokat – következetes vagyok, de ha látom, hogy a helyzet más, mint ahogy előre elképzeltem, tudok változtatni. A célom nem az, hogy mindenhez ragaszkodjak, hanem hogy megtaláljuk hogyan működünk; A gyerekek nem élnek vissza ezzel a helyzettel. 

Idén mindenki megkapta jutalmul a 3 gombóc fagyit, mert mindenki megdolgozott érte – másként, de valódi erőfeszítéssel.

Nemrég szakemberek is megerősítették, amit mi már régóta sejtettünk, mégpedig, hogy a gyerekeink nem „furcsák” vagy „neveletlenek” – hanem egyszerűen másként működnek.

Valójában annyi változott, hogy most már ki merem mondani, hogy nem velünk van a baj, és nem érzem rosszul magam, ha valaki nem érti, miért reagál másként a gyermekem.

Örülök, hogy már tudom, hogy nem kell mindenben megfelelni az elvárásoknak. 

Hálás vagyok ezért az évért. Mindenért, amit megtanultunk – és azért, akivé lettünk és majd leszünk az úton.