Hasonlóságok és különbségek az adhd és autizmus között

https://mindsetpszichologia.hu/adhd-vagy-autizmus-hogyan-szurjuk-ki-a-kulonbsegeket

Felnőtt önismeret

„Miért lehet fontos tudnom, hogy autista vagy ADHD-s vagyok – felnőttként is?”

Nem magam miatt kezdtem el keresni. Hanem a gyerekeim miatt.
Ők voltak azok, akik először kapcsolatba hoztak ezekkel a szavakkal: autizmus, ADHD, neurodiverzitás.
Először értük olvastam, kérdeztem, tanultam új szemmel látni. Aztán egy idő után furcsa ismerősség derengeni kezdett bennem.
Mintha nem csak róluk lenne szó. Mintha ezek a leírások – bizonyos részeik legalábbis – rólam is szólnának.

És ahogy figyelni kezdtem magamra, hirtelen nem lettem valaki más. Csak végre elkezdtem érteni, hogy miért volt sok minden nehéz. Hogy nem a gyengeségem, hanem a működésmódom más.
Nem baj, csak más.

Felnőttként nem a diagnózis a fontos. A legnagyobb ajándék számomra nem a „címke” volt, hanem az a felismerés:
Szabad másképp működnöm. Szabad szükségleteimnek nevet adnom. Szabad úgy szeretnem magam, ahogyan a gyerekeimet szeretem – különlegességeikkel együtt.

Rájöttem, hogy nem vagyok elromlott.
És hogy Isten sem bánja, hogy ilyennek teremtett.
Ő ismeri a rendszereimet, a határaimat, a mélységeimet – és nem mond le rólam.
Nem akar „kijavítani”, csak teljesebbé szeretni.

Ma már azt hiszem, hogy ez az önismereti út nem elbizonytalanít, hanem megerősít.
Mert ha értem magam, jobban tudok kapcsolódni másokhoz is.
Ha elfogadom, hogy miben vagyok más, akkor tudom igazán meglátni azt is, amiben ajándék vagyok.

És talán, ha ezt megengedem magamnak – a gyerekeimnek is könnyebb lesz önmaguknak lenni.

Nd és a pszichológus

Az évek során sokféle szakemberhez fordultunk a gyerekeinkkel. Nálunk a legtöbb támogatásra a pszichológiai oldalon volt szükség – különösen a nagyfiunknál.

Az önbizalomhiány volt a legfájóbb pont, ami mögött – ma már

látjuk – sok év félreértés, frusztráció és túl magas elvárás állt.

Kisgyerekkorában még nem tudtuk, hogy atipikus fejlődése miatt másként működik, mint érzékel, másként más dolgokat.

Magas elvárásainkkal – maximalista szülőként – azt gondoljuk, hogy kellene boldogulnia és mint más gyerekeknek.

Maximalista szülőként jó szándékkal, de tudatlanul azt gondoltuk, hogy úgy kell működnie, mint más gyerekeknek. Kívülről csak a verekedés, hiszti, indulatosság vagy szófogadatlanság látszott. s nem láttuk ami mögötte volt: hogy sokszor túl sok volt neki az inger, az elvárás, vagy épp a saját belső küzdelmei.
Nem tudtuk, hogy atipikus fejlődése miatt másként érzékel, másként dolgoz fel helyzeteket, így végül sokkal többet vártunk tőle annál, mint amennyit akkor valójában elbírt.
Ez sok belső feszültséget okozott neki. Sok év egyéni pszichoterápia, dráma- és művészetterápia segített abban, hogy ma már jobban érti saját magát – és mi is őt. Most, kamaszkorban, úgy látjuk, újra szüksége van támogatásra.
Nem könnyű szembenézni azzal, hogy mi is hibáztunk. De hálás vagyok, hogy mindig lehet újrakezdeni.
S mit is ad egy pszichológus?
A pszichológus nem a viselkedést „javítja ki”, nem arról szól, hogy a gyerek „viselkedjen jól”, vagy „illeszkedjen jobban”, hanem segít érteni, mi zajlik belül, ott, ahol a szorongás, a kudarcélmények, a félreértett reakciók és a megfelelési kényszer gyökeret vertek.
Segít feldolgozni a sebeket, amiket nem szándékosan okoztunk, segít visszaépíteni az önbizalmat, és megtalálni a belső kapaszkodókat.
Minket szülőket pedig nemcsak arra tanít, hogyan neveljünk, hanem arra is, hogyan kapcsolódjunk.
Hogyan legyünk jelen úgy, hogy a gyerek ne érezze magát rossznak – csak azért, mert másként működik.
Nem könnyű szembenézni azzal, hogy mi is hibáztunk,
de hálás vagyok azért, hogy mindig lehet újrakezdeni és reménnyel elindulni, akkor is, amikor úgy tűnik, hogy emberileg már lehetetlen, hiszen „ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lk 18,27)

📌 Autizmus, ADHD és trauma – Mind lehet bennem egyszerre? Vagy talán egyik sem?

Sokáig kerestem a választ:

Miért érzem néha, hogy egyszerre vagyok széttartó, pörgős és mélyen érzékeny?

Miért nehezebb néha rendszert teremtenem a gondolataim között?
Miért küzdök a figyelemmel és az impulzusaimmal?


Rájöttem, hogy bennem lehet az autizmus, ami a mélyen gyökerező részem,
és mellette az ADHD is jelen lehet – ami az agyam gyorsabb tempójú működését jelenti.
Mellettük ott vannak a gyerekkori sérülések, traumák, amelyek tovább árnyalják az élményeimet.


De az is lehet, hogy egyik diagnózis sem illik rám teljesen.
Bizonytalan vagyok, és nincs rá pénzem, hogy ezt alaposan kivizsgáltassam.
Hiszen a gyerekeim fejlesztése, a mindennapi boldogulásuk az elsődleges.
Őket értem, magamat is értem.


Ha te is küzdesz vagy tapasztalod ezeket a tüneteket, érdemes önreflexiót tartani vagy segítséget kérni:


Nehézségek a társas kapcsolatokban, félreértések gyakoriak


Erős érzékenység zajokra, fényekre vagy érintésekre


Fokozott szorongás vagy indulatkitörések váratlan helyzetekben


Nehézség a figyelem fenntartásában, gyors elkalandozás


Állandó belső nyugtalanság vagy „gondolatzaj”


Ragaszkodás a megszokott rutinokhoz, változásoktól való félelem


Gyakori túlterheltség érzése vagy érzelmi kimerültség


Kihívások az időbeosztás és a napi teendők szervezésében




Mert a boldoguláshoz és a boldogsághoz mindez fontos.


De vajon el tudjuk-e fogadni magunkat így, ahogy vagyunk?
És el tudjuk-e fogadni a gyerekeinket a saját útjukon, a saját másságukban?


Hiszem, hogy Isten előbb szeretett minket, mint mi Őt, pedig én mindig nagyon szerettem.
Ezért igenis el fogadhatom magamat – gyengeségekkel, bizonytalanságokkal, kérdésekkel együtt.
És ebben a szeretetben képes vagyok elfogadni a gyerekeimet is.


Az út nem könnyű.
De nem vagyok egyedül rajta.
És nem vagyok csak diagnózisok gyűjteménye.
Én vagyok – Isten szeretett gyermeke, akit formál a kegyelem és a hit.


Ha te is így érzed, ne félj segítséget kérni.
A megértés és az elfogadás a gyógyulás kezdete.
És a hit, hogy nem vagy egyedül.

ASD és a barátság

Olyan kedves! Hát tényleg autista?”
Négy különböző korú (8,10,12,14) gyermekem van, és mindannyian másképp élik meg a társas kapcsolatokat.
A legidősebb (14) fiamnak van egy judotársa (16), akit szülői kezdeményezésre több alkalommal elhívtunk hozzánk. Kezdetben nehezen találták meg a közös hangot, de a közös élmények – mint például a tegnapi strandolás egészen jól sikerült. A srác szintén a spektrumon van, nem igazán vannak kortárs-kapcsolatai, a szülei folyamatosan dolgoznak, a nap nagy részét egyedül tölti. Nagyon megsajnáltam, amikor áthívtuk a szülinapi köszöntésre (csak szűk családi kör+ő), mert alig akart hazamenni, mondván, hogy otthon csak unatkozik, szívesen marad itt. (Két napot voltunk együtt, de sajnos elég sok most az elintéznivalóm és a fiam jelezte is, hogy "nem kell mindig itt lennie" ).
A 12 éves lányomnak van egy közeli barátnője, akit csak akkor keres, amikor épp van hozzá kedve, és a kapcsolathoz egyfajta ambivalens viszony fűzi – ami teljesen természetes lehet ebben a korban.
A 10 éves fiam mindenki által kedvelt az iskolában, ugyanakkor nincs igazán mély, kötődő baráti kapcsolata. A kisebb lányomnál hasonló a helyzet. Ő volt az egyetlen, akinek az idén még hajlandó voltam "zsúrt" csinálni.
Szóval a barátkozás és a szociális kapcsolatok elég eltérőek nálunk és mivel az én gyerekeimnek nagyon nehéz ez a terület, sokat is foglalkozom vele.

Sokan azt gondolnák, hogy ha egy gyerek barátkozik, beszél, kedves, akkor „nem lehet autista”. Pedig épp fordítva: épp ezek miatt rejtve maradhat a szociális kommunikációs különbség.
Valójában az autista gyerek sem azért nem beszél vagy nem barátkozik, mert nem tud, hanem azért, mert másként működik:
- Nem mindig érti, mikor kezdődik vagy ér véget egy beszélgetés.
- Gyakran szóról szóra értelmezi a beszédet – az irónia vagy képletes kifejezések félreérthetőek lehetnek.
- Nehezebben olvassa az arcokat, a testbeszédet, a gesztusokat.
- Van, mikor túl sokat beszél egy témáról, és van, amikor visszakozik.
- Lehet, hogy nem veszi észre, mikor a másik már nem figyel.
Mégis vágyódik a társas kapcsolatokra, csak nem mindig tudja, hogyan találjon rájuk.
Támogatással viszont bárki máshoz hasonlóan ő is tud kapcsolódni.
Miért fontos ezt tisztán látni?
Mert a felszíni viselkedés sokszor csalóka lehet. Ahogy egy csoportban többen is megosztják: „nem azért nem beszél a gyerek, mert nem bír kommunikálni, csak nem jött rá, hogyan kell”
a szociális-kommunikáció nem csupán beszéd–beszéd, hanem a viselkedés, a szemkontaktus, a testbeszéd, a ritmus összehangolása – sok minden, amit nem tanítanak meg magától .
Amit érdemes tenni
Figyeljük a belső motivációt: ha vágyik a kapcsolatra, az már fél siker.
Ne csak azt kérdezzük, „van-e barátja?”, hanem „hogyan érezte magát a beszélgetés végén?”.
Tanítsuk, mutassuk meg: “amikor ... akkor így csinálod”. (Segítség lehet a Social Stories / szociális történetek alkalmazása)
Ne kételkedjünk a diagnózisban “mert olyan jól elvan” – épp a jó maszkolás miatt látszatra tipikus.
A barátkozás sokféle módon lehet valódi. Nem a hasonlóság számít, hanem az öröm, a kölcsönös megértés és a kapcsolódás lehetősége.
A gyerek igazán akkor boldog, ha a saját világában lehet önmaga – ehhez pedig megértésre és támogatásra van szükség.
#Autizmus #Neurodiverzitás #BarátságMindenkinek #Megértés
#TársasKapcsolatok #SzülőiTámogatás
#AutistaGyerekek #Empátia
#Inkluzió #Közösség

Tanévzárás hurrá!

Hétvégén megünnepeltük az idei tanév végét. Ahogy évek óta szoktuk, megkapták a gyerekek az egész évben várt három gombóc fagyit – és részt vettünk egy csodás evezésen is, amit a plébánosunk szervezett. (Köszönjük neki!)

Sajnos ezen döntés miatt kimaradtunk a legkisebb gyerek osztályprogramjából, ami miatt egy kicsit szomorú voltam, de úgy éreztem, hogy ez az egész család számára sokkal hasznosabb és élvezetesebb élmény volt.

Nekem is lezárult egy tanév. Párhuzamosan tanultam a gyerekekkel, és amikor nekik az utolsó iskolai napjaik voltak, én is épp az utolsó vizsgámra készültem. Nem volt könnyű év, de nagyon sokat tanultunk – együtt, egymásról. Párhuzamos utakon haladtunk, de egy irányba: erőfeszítés, növekedés, kitartás felé.

Évekkel ezelőtt eldöntöttük, hogy csak a kitűnő bizonyítványt jutalmazzuk. Úgy gondoltuk, ezzel tanulásra, szorgalomra motiváljuk a gyerekeinket. Azóta sok minden történt.

Megismertük őket jobban – és közben magunkat is. 

Rájöttünk, hogy nem lehet mindenkit ugyanazzal a mércével mérni. Nem minden teljesítmény fér bele egy bizonyítványba, mert van köztünk, akinek a szorongás, van akinek az indulatkezelés vagy a kommunikációs nehézségek leküzdése legalább akkora erőfeszítés, mint másnak az ötös. Minden gyerek másban erős – és mindegyikük megérdemli az elismerést. Nagyon "szerencsések" vagyunk, hogy okos gyerekeink vannak, és hálás vagyok az eszükért, a kitartásukért és minden erőfeszítésükért, de tudom, látom és tapasztalom, hogy nem csak az okosság számít. A nehézségek által fejlődünk igazán. Abból pedig van bőven. :-) 

Szülőként szeretem a rendet, az átgondolt dolgokat – következetes vagyok, de ha látom, hogy a helyzet más, mint ahogy előre elképzeltem, tudok változtatni. A célom nem az, hogy mindenhez ragaszkodjak, hanem hogy megtaláljuk hogyan működünk; A gyerekek nem élnek vissza ezzel a helyzettel. 

Idén mindenki megkapta jutalmul a 3 gombóc fagyit, mert mindenki megdolgozott érte – másként, de valódi erőfeszítéssel.

Nemrég szakemberek is megerősítették, amit mi már régóta sejtettünk, mégpedig, hogy a gyerekeink nem „furcsák” vagy „neveletlenek” – hanem egyszerűen másként működnek.

Valójában annyi változott, hogy most már ki merem mondani, hogy nem velünk van a baj, és nem érzem rosszul magam, ha valaki nem érti, miért reagál másként a gyermekem.

Örülök, hogy már tudom, hogy nem kell mindenben megfelelni az elvárásoknak. 

Hálás vagyok ezért az évért. Mindenért, amit megtanultunk – és azért, akivé lettünk és majd leszünk az úton.

Magamról, magunkról és különlegességünkről

 

Egy kicsit más család – egy kicsit más út

Közigazgatási diplomával indultam. Azt hittem, rendezettségre, szabályokra és egy biztos szakmai pályára van szükségem. Szerettem is. Örömmel végeztem a munkámat. Szerettem döntéseket hozni – a jogszabályok keretei között maradva, mégis rugalmasan, kreatívan, emberi megértéssel. Szerettem döntéseket hozni – a jogszabályok keretei között, objektív mérlegeléssel. Üzletek engedélyezése vagy bezárása, a szabálytalanságok feltárása és a törvények betartatása olyan felelősség volt, amely komoly igazságérzetet követelt. Az töltött el valódi szakmai elégedettséggel, ha egy-egy összetett helyzetben sikerült igazságos, törvényes és következetes döntést hozni, amely a közösség érdekeit is szolgálta.

Aztán valami mélyebb vágy vezetett tovább: elvégeztem a katekéta–lelkipásztori munkatárs képzést, abszolváltam – de mire igazán belekezdhettem volna, megszületett az első gyermekem.

Azóta, 14 éve "főállásban" a gyerekekkel foglalkozom. Az enyémekkel folyamatosan, másokéval pedig imitt-amott. (Remélhetőleg hamarosan hittanárként - neurodiverz szemléletmóddal segíthetem majd a fiatalokat a boldogabb élet felé, hiszen jövőre szeretném befejezni a Sapientiás mesterképzésemet.)

Nem úgy nevelem a gyerekeimet, ahogy tanítják a könyvek, pedig rengeteg szakkönyvet elolvastam.

Mindent tudni akartam, minden elméletet megértettem – de a valóság nem illett bele egyik rendszerbe sem.
Aztán, amikor megjelentek az első szokatlan tünetek, és szaporodni kezdtek a pszichológusi és egyéb szakvélemények, elkezdtem olvasni az ADHD-s és autista gyerekekkel kapcsolatos szakirodalmat is.

És lassan, az évek során – sok próbálkozás, tévút és felismerés után – kialakult a saját nevelési stílusunk. Egy különleges, egyedi, gyakran a „szabályokat” áthágó, de működő út.
Ez az, amit szeretnék megismertetni más szülőkkel is – reményt és kapaszkodót adva.

Nálunk mindig minden egy kicsit másképp működött. 

Már az első gyermekemnél – két éves kora körül – megjelentek azok a bizonyos nehézségek. Hosszú éveken át mentünk egyik szakembertől a másikig, egyik terápiáról a másikra, próbálva megérteni: mi történik? Miért más ő? És miért olyan nehéz ezzel egyedül lenni?

2023/24-ben előzetes, majd 2025-ben egy másik intézményben összegzett, széleskörűbb kivizsgálás keretében orvosi diagnózist kaptunk: Asperger-szindróma figyelemzavarral. Ekkor hirtelen sok minden a helyére került – fájdalmasan és megkönnyebbülve egyszerre.

Amit 11 éve sejtettem, az bebizonyosodott. A diagnózis abban segített, hogy azóta nyíltabban fel merem vállalni azt, hogy "milyenek vagyunk", hiszen előtte már hosszú éveken keresztül alkalmaztam az autista és adhd-s gyerekek számára javasolt nevelési eszközöket, módszereket - amik működtek.

A második fiamnál már másféle jelek voltak: szorongás, visszahúzódás, majd depressziós tünetek. A mentálhigiénés rendszerbe került – és végül nála is kimondták: Asperger.

A nagyobbik lányom „jól maszkol”. Szelektív mutizmusa figyelemfelkeltő volt, kevés ételt fogadott és fogad el, szó szerint ért dolgokat, érzékeny hangokra, tapintásra, ragaszkodik a szabályok szigorú betartásához, sok időt tölt egyedül. Mostanra talán megkönnyebbült, hogy van egy barátnője – de az ő harca is belül zajlik, szinte láthatatlanul. Kamaszkorban ez különösen nehéz.

A legkisebb, 8 éves lányom is hordozza a jeleket. Nem mos hajat. Nem vesz fel szoknyát. Alig eszik. Dührohamok, zárkózottság, felületes témákról való beszélgetés kerülése - mindennapi harcok jellemzik a vele való együttélést. A szakvélemény hamarosan érkezik – de mi már tudjuk, amit tudni kell.

És én? Hivatalosan engem sosem diagnosztizáltak. Egy teljes diagnózis ára számomra most megfizethetetlen. De a saját működésem autisztikus és ADHD-s jellemzőket mutat, ez világos számomra – és minden nappal egyre biztosabban látom magam kívülről is. Segített ebben, hogy én magam is részt vettem egyéni pszichoterápiában, voltam vizsgálatokon. 

Házasságunk is küzdelmes, de együtt haladunk az úton. A szentségi házasság kegyelme megtart bennünket, ha akarjuk. Nem adjuk fel.

Ez a blog és a FB oldal https://www.facebook.com/HIDneurodiverz?locale=hu_HU azért született, hogy híd legyen. Önmagam és mások között. Neurodiverzitás és hit, ember és ember, anya és gyerek, fáradtság és kegyelem között. Nem vagyunk hibásak. Nem vagyunk rossz szülők. Nem vagyunk „elrontott emberek”. Csak másképp vagyunk összerakva.

És ha Isten ezt az utat adta, akkor Vele végig lehet járni!!! Nemcsak valahogy, hanem igazi szívbeli békével, boldogan.

Mert az evangéliumi élet mindenki számára megvalósítható!

Tanév vége

A gyerekek megszületése óta ez volt az első olyan év, amit tanulással töltöttem. 14 éve vagyok itthon főállású anyaként. Megszokták a gyerekek, hogy az anya az anya. Nem tudom, hogy családunk melyik tagja utálja legjobban a vizsgaidőszakomat, de MA VÉGRE sikerült az utolsó vizsgám is.
A gyerekek izgultak értem, és amikor hazajöttem izgatottan kérdezték, hogy hányast kaptam. A legkisebb ugrifülesem az esti imàban az ötösömet köszönte meg. 😉
Kíváncsian várom az e heti auti vizsgálata eredményét.
Szóval ma végre vége az évnek, és jó érzés a gyerekeimmel együtt kitenni a pontot a tanév végére.

Ügyetlen?

🤸‍♂️ Miért lehet ügyetlen egy Aspergeres kamasz?

🔹 Koordinációs nehézségek – szögletes, bizonytalan mozdulatok

🔹 Testérzékelés zavara – nem mindig tudja, hol a keze-lába

🔹 Finommotorikai gondok – írás, öltözködés, evőeszköz nehezen megy

🔹 Zsúfolt helyzetben lefagy – túl sok inger = mozgás „kikapcs”

És nem, nem szándékos figyelmetlenség – hanem idegrendszeri eltérés.

---

🧠 Mit segít ilyenkor?

✔️ Lépésenkénti tanítás – „előbb megfog, aztán letesz”

✔️ Tükör-check indulás előtt – táska, cipzár, sapka

✔️ Mozgás struktúrával – torna videóra, VR-játék, Beat Saber

✔️ Kényelmes ruhák, zárt cipők – csökkentik a szenzoros zavart

✔️ Egyensúlyfejlesztés játékosan – trambulin, labdajáték, bicikli oldaltámasszal

---

💛 Szülőként a legnagyobb segítség: elfogadás + biztatás.

Nem „ügyetlen”. Nem „béna”. Nem „lusta”.

Csak neurodiverz.

És ami ma kiborult, az holnap lehet már rutinszerű.

Adj időt. Adj szeretetet.

És nevessetek együtt, ha valami billeg – az élet is néha így jár.

Erősen

Ha egy vagy több, gondoskodásra szoruló gyereket nevelsz, az hatalmas bátorság és kitartás. Tudjuk, hogy ez az út néha kimerítő, és olykor úgy érzed, nem bírod tovább. Fontos azonban, hogy tudd: nem kell mindent egyedül csinálnod, és nem szégyen segítséget kérni vagy megállni egy kis pihenésre.

Ahhoz, hogy megőrizd a lelki és testi egészségedet, elengedhetetlen megtalálni a saját erőforrásaidat — azokat a belső és külső forrásokat, amik feltöltenek, erőt adnak és támaszt nyújtanak. Legyen az egy hobbid, egy támogató közösség, vagy akár egy egyszerű, csendes perc csak magadnak. Ez a te „tartalékod”, ami segít átvészelni a nehezebb napokat.

Amikor feltöltődsz, új erőre kapsz, hogy a gyerekeid mellett még teljesebben tudj jelen lenni. Emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül — sokan gondolnak rád, és támogatnak téged.

Ha most erre a posztra rátaláltál, hadd mondjam el: csodálatos, amit nap mint nap teszel. Légy büszke magadra, és kérj bátran segítséget, amikor szükséged van rá. Együtt könnyebb.

Erő van benned, de a forrás nem belőled fakad – hanem abból, aki láthatatlanul is hordoz.
https://www.youtube.com/watch?v=KPVqWQ5QBSk

Igazam van

https://youtu.be/SOl1Q2c6-us?si=EolcsdfUA-sxGBbD

Miért tűnhet úgy, mintha „mindig igaza lenne”?

Ha nem figyelek, simán belemegyek a kelepcébe és elkezdek vitatkozni a gyerekekkel.

Ezt a bejegyzést is egy ilyen helyzet ihlette, később majd írok róla, de addig is...az okokról...

1. Ragaszkodás a logikához és szabályokhoz: Sok autista gyermek számára a világ érthetőbb, ha szigorú szabályok szerint működik. Ha valami nem logikus vagy nem következik, azt ők gyorsan észreveszik – és szólnak is. Ez gyakran „igazságérzetként” látszik meg.

2. Tárgyilagosság: Az autista gyerekek hajlamosak szó szerint venni dolgokat, és a tényekhez ragaszkodni. Ilyenkor nem a másik bántása a céljuk, hanem az igazság kimondása.

3. Kommunikációs különbségek: Néha a gyerek úgy érzi, hogy igaza van, mert az ő világképében az a megoldás teljesen helyes. De ez nem jelenti azt, hogy objektíven is mindig igaza lenne.

Miért fontos, hogy ne erősítsük azt, hogy „mindig igaza van”?

Egészséges határok tanulása: Minden gyereknek meg kell tanulnia, hogy vannak különböző nézőpontok, és hogy a másik is lehet „részben” vagy „másképp” igaz.

Társas kapcsolatok: Ha egy gyerek azt tanulja meg, hogy mindig neki van igaza, hogy megnehezítheti a barátkozást, együttműködést, iskolai beilleszkedést.

Frusztrációkezelés: Ha egy gyerek nem tanulja meg kezelni, hogy tévedhet, vagy más véleményen van, akkor gyakran dühöt, frusztrációt él meg, ha ellentmondanak neki.

Mi segítettem?

Empatikus visszajelzés: „Értem, hogy szerinted ez így logikus. Szerinted miért? Elmagyarázod?”

Közös szabályalkotás: Ha együtt alakítjátok ki a „mi a helyes” kereteit, könnyebben elfogadja.

Más nézőpontok gyakorlása: Történeteken, rajzokon, szerepjátékon keresztül is lehet gyakorolni, hogy „mi lenne, ha valaki máshogy gondolná?”

Folyt.köv: Hogyan vitatkozzunk?

Flow és a neurodiverzitás

 A "finish"ben

Sokan stresszesek – különösen így év vége felé.

Zárások, leadások, gyerekek, fáradtság, káosz.

És közben néha furcsán érzem magam, mert én meg nem stresszelek.

Nem azért, mert mindent jól csinálok, vagy mert mindent megcsinálok és mert minden elvárásnak eleget teszek.

Sőt… sokszor csak a legfontosabb dolgokra figyelek – más dolgokat pedig elfelejtek elintézni.

De nem pánikolok, mert valahogy mégis visz valami belülről és tudom, hogy aztán mindig minden megoldódik valahogy.

A pszichológia ezt nevezné flow-állapotnak: amikor egy dologra tudsz figyelni, elmerülsz benne, és minden más elhalkul.

És lehet, hogy ez a működés összefügg az ADHD-val is, ami nem mindig szétszórtság.

Gyakran inkább hiperfókusz: egyfajta intenzív jelenlét, ha olyasmibe fogok, ami igazán érdekel.

És ez nagyon hasonlít a flow-ra – csak néha kicsit kiszámíthatatlanabb. Mi a különbség?

A flow nem térít el, hanem egyensúlyban tart.

És ha megtanulom figyelni a ritmust, az időt, a határaimat –

akkor ez a „másféle működés” nem hátrány, hanem ajándék, más szóval: kegyelem!

Nekem ez a működés nem a hajtásról szól.

Hanem arról, hogy van egy Forrás, Aki folyamatosan táplál.

Aki nem többre hajt – hanem több szeretetre, több jelenlétre, több valódi Életre hív.

És ha nem ADHD, „csak” egyszerűen ilyen vagyok?

Akkor is jó így, mert ilyen vagyok. És ez nem baj, mert a kegyelem a természetesre épít, s így, együttműködve Vele, Ő cselekszik, növekedik bennem és Vele képes vagyok a fejlődésre, változásra, gyengeségeim felhasználására.

Így válnak életté a szentírás szavai:

„…mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében." 2Kor12,9

Te mikor vagy áramlásban?

Volt már olyan napod, amikor nem kellett noszogatnod magad, hanem minden csak vitte előre a lelkedet?

Ha igen – tudod, miről beszélek.

Ha még nem – keresd. Mert ott kezdődik az igazi jóllét.

Ha kíváncsi vagy hasonló stílusú neurodiverz témákra, ajánlom az alábbi oldalt:

https://www.facebook.com/HIDneurodiverz?locale=hu_HU

#évvégevége #flowélmény #ADHD #hiperfókusz #neurodiverzitás #belsőerő #önismeret #kegyelem #Forrásbólélek #nemrosszvagymás #többjelenlét #lélekjelenlét #valódilélek

Érdeklődési kör/szelektív evés

Az étkezés az egyik érdeklődési köre Aspi fiamnak. Az utóbbi időben a japán világ vonzza, különösen az animék miatt. 

Ma elkészítettük az első japán (vagyis inkább ázsiai) ebédjét, a rámen levest. Remek lett!

Ezt a receptet vettük alapul:

https://mi-ca.hu/2021/05/05/ramen-recept-sertessel-es-fafulgombaval/

U.i.tudni kell, hogy alig eszik meg valamit, de amit ő fedez fel, az azért más. 😉

 

Új FB oldalam

https://www.facebook.com/profile.php?id=61576985828285Ez az oldal közös szívügyből született. 

R-val együtt indítottuk el, mert hasonló kihívásokkal nézünk szembe és ugyanazt a reményt hordozzuk: hogy lehet hidat építeni – emberek, tapasztalatok, érzékenységek, törékenységek között is.

Hosszú távú célunk egy olyan hívő szakmai team és közösség, melynek gyümölcseként az Egyházon belül is ismertebbé és elfogadattabbá válnak a neurodivergensek. Álmaink között szerepel az is, hogy bejussunk az egyházi oktatási intézményekbe, és ott olyan magokat szórjunk el, melyből kifejlődhet az inkluzív egyházi oktatási/intézményi struktúra és legyenek olyan közösségek, ahol fiataljaink otthon érzik magukat.

A ChatGPT meséje erről a hetünkről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család, ahol minden gyerek egy külön kis univerzum volt. Mindenki máshogyan működött, és minden nap egy újabb kalanddal kezdődött.

A legkisebb hercegnő nem ment el a nagy iskolai fotózásra, mert a birodalmi szabály szerint csak szoknyában lehetett megjelenni. De ő, a nadrágos forradalom hőse, nemet mondott a szoknyára. „Ez nem én vagyok!” – jelentette ki, és otthon maradt. Az iskola meg csak nézett: „Akkor most retusáljunk oda valakit?”

A középső hercegnő egy titokzatos étellel találkozott ebédnél. Tojásos nokedli volt – elvileg. De más színű, más állagú, gyanúsan nézett. „Ez gyanúsabb, mint egy boszorkányfőzet!” – kiáltotta, és hagyta is ott, mintha soha nem is látta volna.

A nagytestvér, a bátor receptlovag, új fogással próbálkozott a konyhában. Azonban a serpenyő nem volt hajlandó együttműködni, az ízek lázadtak, és a végeredmény… nos, ehetőnek nem nevezhető. „Na jó, ez volt az első és utolsó csatám a főzőlapon!” – jelentette ki, majd kard helyett kontrollert ragadott.

A legkisebb bajnok, aki betegség miatt a kanapéra száműzve töltötte a napját, egész nap csak ült, mint egy varázslattalan mágus. Az ötletek nem jöttek. „Ha anya nem mond valamit, mit csináljak, akkor csak itt maradok, és nézem, ahogy nő a szőnyeg!”

Közben az anyakirálynő próbált mindenkire figyelni, kedvesen, türelmesen, de közben varázsgömbjén (vagyis a naptárján) látta, hogy a saját küldetései is halmozódnak. „Még három elintéznivaló, kettő telefon, és egy kávé – ha szerencsém van!”

Apakirály pedig... nos, ő is a saját birodalmában kalandozott. Néha előbukkant, mint egy bölcs varázsló, aki mély gondolatokat mormol magában, de aztán visszahúzódott, hogy megvívja saját belső sárkányait (vagy megnézzen három YouTube-videót egymás után).

Így telt a nap ebben a különleges királyságban – ahol semmi sem volt „normális”, de minden tele volt szeretettel, nevetéssel, és egy adag káosszal. És ahogy a mondás tartja: „Ahol mindenki más, ott van igazán otthon az ember."

---

Barátság auti módra

https://marsalapitvany.hu/14-hasznos-tanacs-azoknak-akik-az-autista-fiammal-szeretnenek-baratkozni/

AuDHD

Elgondolkodva

 

Eddigi posztjaim leginkább vallási, hitéleti, lelkiségi témában íródtak, de úgy döntöttem, ezentúl nagyobb hangsúlyt helyezek a blogolásra és azon belül arra, hogyan élem meg és hogyan nevelem, terelgetem különleges gyerekeinket a boldog, önálló életre. 

Sok helyen azt látom, hogy a szülők teljesen elengednek minden értéket és keretet amiatt, mert a gyermekeik az átlagnál másképp működnek.

Mintha a neurodiverz gyerekeket nem lehetne megtanítani a helyes (keresztény) értékrendre, életre. 

Valóban nem egyszerű velük, de biztos vagyok abban, hogy az Úristen mindenkit meghív az életszentségre és arra, hogy Krisztust kövessük, mégha kicsit sajátos úton is.

Ezért bátorítok minden keresztény szülőt, hogy ne adja fel a vallásos nevelést, akkor sem, ha sokszor nagyon keménynek tűnik. 

A vallásos nevelés persze önmagában keveset ér, ha nincs mögötte tartalom, ezért fontos, hogy szülőként szüntelenül kapcsolatban legyünk a Forrással, aki nekünk az Élő Vizet adja, és aki táplál bennünket Önmagával az Eucharisztiában és Szentírásban az Igével.

Hiszem, hogy Vele és Általa minden lehetséges és nem ad számunkra és nekünk olyan terhet, amit Vele ne tudnánk hordozni.

https://www.health.harvard.edu/blog/what-is-neurodiversity-202111232645#:~:text=The%20word%20neurodiversity%20refers%20to,as%20ADHD%20or%20learning%20disabilities

Szeretet-kereszt

"A szeretet tüzét az emberi szívben nemcsak Isten iránti vágyunk gyújtja föl, hanem az is, ha készek vagyunk életünk minden vonatkozásàt, fájdalmainkat, sebeinket felajánlani neki.

Keresztényként az a hivatásunk, hogy a szeretet által formálódjunk és így begyógyítsuk Isten sebeit."

Ilia Delio

Nagyböjt 1.vasárnapja

Legfőbb törekvése az volt, hogy szabad maradjon mindentől, ami a világé, és hogy lelkének ragyogó fényét megóvja a földi élet szennyének fertőzésétől. Különös buzgalommal kereste a magányos helyeket, és teljesen kiüresedve huzamosan elidőzött ott Krisztus sebeiben. Legbiztosabb kikötője az imádság volt. Imádsága nem volt rövid lélegzetű, sem üres vagy elbizakodott, hanem ellenkezőleg, hosszú s buzgósággal és szelíd alázattal teljes. Ha későn fogott hozzá, reggel is alig tudta befejezni. Imádkozott, ha járkált, imádkozott, ha ült, imádkozott, ha evett, vagy ivott. Éjszakánként rendszerint magányosan ment elhagyatott és omladozó templomokba imádkozni.

Az itt töltött órákban az isteni kegyelem erejével sok félelmet és lelki szorongást sikerült leküzdenie, Olykor közelharcot kellett vívnia a sátánnal, mivel az ilyen helyeken nemcsak benső kísértésekkel zaklatta, hanem ijesztő zajjal és dörömböléssel külsőleg is megfélemlíteni igyekezett. Isten rettenthetetlen bajnoka azonban, mivel tudta, hogy az Úrnak hatalmában áll mindenütt mindent megtenni, nem engedte magát megfélemlíteni.

Amilyen mértékben gyarapodtak Szent Ferenc érdemei, olyan mértékben éleződött ki az őskígyóval folytatott harca. Mert minél nagyobb kegyelmeket nyert a szent, ellenfele annál agyafúrtabb ravaszsággal és kíméletlenebb erőszakkal tört ellene. Jóllehet tapasztalatból tudta már, hogy a bátor és serény harcos egy pillanatra sem enged a harcból, mégsem szűnt meg állandóan ostromolni mindig győztes ellenfelét.

Készüljünk fel és legyünk résen, ha igazán Krisztust akarjuk követni, mert a sátán mindent megtesz azért, hogy elszakítson bennünket az igazi boldogságtól: Istentől. Apróbb bűnökkel, gyarlóságainkkal, sokszor a “szent álruháját magára véve”, sokszor kapott sebeinken, szégyenérzeteinken, szomorúságainkon, vagy akár legjobbnak tűnő érzéseinken keresztül.

Álljunk ellen a Gonosznak, miként Jézus nyomán Szent Ferenc is tette. Tartsunk ki böjti elhatározásainkban, és szegezzük tekintetünket a hit szerzőjére és beteljesítőjére: Jézusra!

Felhasznált irodalom:

Szent Bonaventúra: Szent Ferenc élete

Assisi Szent Ferenc virágoskertje (Fioretti)

Celanoi Szt. Tamás életrajzai Szent Ferencről

Szépség

 

Miért baj ha a böjt fogyókúra?!

A böjt nem fogyókúra.

Miért nem? Vagy miért igen? 

Nem fogyókúra, mert a fogyókúrát az ember önmagáért végzi, a valódi böjtnél pedig Isten van a fókuszban. 

Ifjúkorom delén sokféle diétàval szemezgettem, sokféle diétànak nekikezdtem. Sajnos gyenge volt az akaraterőm és talán nem voltam kellően hiú ahhoz, hogy akár egyet is végigcsinàljak.

Amikor viszont vallási gyakorlatként böjtöltem, előjött a hiúságom. Igyekeztem felhasználni a böjtöt arra, hogy megszabaduljak az egészségtelen ételektől; aztán az élet úgy hozta, hogy első várandósságom alatt inzulinrezisztens-diétàt kellett folytatnom. A terhesség alatt sokan ellenzik a böjtöt, holott elég abszurd, hogy a heti egyszeri "szigorú böjt" árthat a baba vagy a mama egészségének. Mindenesetre ebben az időben igencsak kedvemre való volt, hogy "felmentést kaptam" a nagyböjti étkezési böjt alól.

Nem volt rövid időszak, mire rájöttem, hogy tévúton járok és lelkem mélyére néztem.

Immár tizensok évvel később, tudatosan figyelek arra, hogy a böjtben ne az általam preferált teljes kiőrlésű kenyér és cukormentes, vitaminban gazdag ételeket fogyasszam, hanem az étkezést is úgy alakítsam, hogy az valóban Istenért és másokért vállalt igazi áldozat legyen.

Mellesleg, ha az ember étkezési böjtöt végez, 40 nap alatt jócskàn lemegy róla néhány kiló is. 🤣  Dehát ilyenek az Istenért vállalt áldozatok: kemények, hasznosak és "egészségesek", mert az ember lelkéért valók, de a testre is hatnak.

Nagyböjt

 

Imaélet-sorozat 2.: Szóbeli ima

 

I. A szóbeli ima

Isten Igéjével beszél az emberhez. A gondolt vagy kimondott szavak gyarapítják imádságunkat. A legfontosabb azonban a szív jelenléte Annál, akihez az imádságban beszélünk. "Meghallgatásunk nem a szavak sokaságától, hanem az elme éberségétől függ." 

A szóbeli ima a keresztény élet nélkülözhetetlen eleme. A tanítványoknak, akiket vonzott Mesterük csöndes imádsága, Ő egy szóbeli imádságot tanított meg, a Miatyánkot. Jézus nemcsak a zsinagóga liturgikus imádságait imádkozta; az evangéliumok megmutatják Őt, amint fölemeli hangját személyes imádsága kifejezésére, az Atya ujjongó dicsőítésétől a Getszemáni kert halálfélelméig. 

Test és lélek vagyunk, és érezzük a szükségét annak, hogy érzelmeinket kifejezzük. 

Isten olyan imádókat keres, akik Lélekben és igazságban imádják Őt. Isten azonban a külső kifejezést is akarja, mely a testet összeköti a belső imádsággal, mert ez fejezi ki feléje azt a tökéletes meghajlást, amit joggal vár el tőlünk.

Mivel a szóbeli ima kifelé irányul és így tökéletesen emberi, elsősorban a közösség imádsága. De még a legbelsőbb ima sem hanyagolhatja el a szóbeli imát. Az ima azáltal válik belsővé, hogy tudatára ébredünk Annak, "Akihez beszélünk". Így a szóbeli ima a szemlélődő imádság első módja lesz.

Assisi Szt. Ferenc: A Miatyánk kifejtése

A Miatyánk elmélkedő, szemlélődő imádkozásának gyümölcse ez a szöveg, amely nem szövegmagyarázat, hanem imádság. Ferenc a mennyei Atya jelenlétére életének egy meghatározó pillanatában talált rá, akkor, amikor evilági apjától elszakadt (vö. 3Társ 20; CÉ2 12). Megtérése után gyakran imádkozta a zsolozsmában, ahogy a Dicséretek minden imaórára egyik megjegyzése tanúsítja. A regula több részletéből az is kiderül, milyen szerepet töltött be az Úr imája a testvérek mindennapi imádságaként (RnB 3, RB 3 és RnB 22,28).

Ó, legszentebb Atyánk:
Teremtőnk, Megváltónk, Vigasztalónk és Üdvözítőnk.

Aki a mennyekben vagy:
az angyalokban és a szentekben; megvilágosítod őket tudásukban, mert te vagy, Uram, a világosság; szerelemre gyújtasz, mert te vagy, Uram, a szerelem; bennük lakozol és betöltöd őket boldogsággal, mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök jó, akitől minden jó ered, s aki nélkül semmi jó nincsen.

Szenteltessék meg a te neved:
ragyogjon föl bennünk a te ismereted, hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége, ígéreteid hosszúsága, fönséged magasztossága és ítéleteid mélysége.

Jöjjön el a te országod:
hogy te uralkodjál bennünk a kegyelem által, és vezess bennünket a te országodba, ahol színed látása nyilvánvaló, szereteted tökéletes, társaságod boldogító, élvezésed örökké tartó.

Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is:
hogy teljes szívünkből szeressünk téged, szüntelenül reád gondolva, teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogva, teljes elménkből minden szándékunkat feléd irányozva és mindenben a te tiszteletedet keresve,s végül minden erőnkből minden képességünket, lelkünk és testünk minden érzékét a te szerelmed szolgálatára fordítva és semmi másra; és felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat, erőnkhöz képest mindenkit a te szerelmedre vonva, mások szerencséjén nem kevésbé örülve, mint a magunkén, a bajban együtt szenvedve velük, és senkit meg nem bántva

Mindennapi kenyerünket, a te szeretett Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, add meg nekünk ma:
annak a szerelemnek az emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra,
amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.

És bocsásd meg vétkeinket:
a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért, szeretett Fiad, a mi Urunk szenvedésének erejéből, és a Boldogságos Szűz Mária és minden választottad érdemeire és közbenjárására.

Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek:
és amit nem bocsátunk meg teljesen, te, Uram, add, hogy teljesen megbocsássuk, hogy ellenségeinket teérted igazán szeressük, s érettük nálad buzgón közbenjárjunk, senkinek rosszért rosszal ne fizessünk, és azon legyünk, hogy minden körülmények között benned váljunk javukra.

És ne vígy minket kísértésbe:
se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba.

De szabadíts meg a gonosztól:
a múltbelitől, a jelenlévőtől és az eljövendőtől.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.
[Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.] Ámen.

Nagyböjt Szt. Ferenccel

Nagyböjt valódi célja a Húsvét ünneplésének előkészítése. A Szent Negyven nap a megtérésre hív; arra, hogy az Ószövetség gyakorlataival: a böjttel, imádsággal, alamizsnával/jócselekedetekkel kifejezzük bűnbánatunkat, és egész lényünkkel (testünkkel és lelkünkkel) megnyíljunk és befogadjuk - az értünk eljött, meghalt és feltámadt - Isten Végtelen Szeretetét.

A nagyböjtben kifejezzük Isten iránti szeretetünket és elismerjük bűnösségünket, miként arra Szent Ferenc példája is tanít bennünket, aki egy évben három nagyobb böjtöt tartott. (Karácsonyra való felkészülés jegyében mindenszentek ünnepétől kezdte a böjtöt, majd Vízkereszt után, ami egyértelműen Jézus pusztába való kivonulásának a leképezését mutatja, majd pedig a hamvazószerdától húsvétig tartó nagyböjt időszakát.)

Ferencnél a böjt azt is jelentette, hogy ugyanazt teszi, amit Krisztus itt a földön. Számos ponton megjelenik az életében ez a törekvés: valamit azért tenni, mert Jézus is ezt tette

 

Nagyböjtre hangoló

 

Nagyböjti szokásaink

 NAGYBÖJT a mi családunkban

Hamvazószerdán vesszőkoszorúból egy nagyon egyszerű ajtódíszt helyezünk a bejárati ajtóra, az étkező asztalterítőjét lila árnyalatúra cseréljük és előkészítjük az adventi koszorú mintájára készített fa keresztünket a ráhelyezett 6 mécsessel. A mécsesek vagy gyertyák színe lila, kivéve a laetere (öröm) vasárnapját (nagyböjt 4.vasarnapja) , amihez rózsaszínt használunk. Nagyszombat vigíliàjàn a keresztet a rajta lévő gyertyákkal húsvéti gyertyàra cseréljük, mely aztán imádságaink “kelléke” lesz az egész egyházi évben. (Melléklet!)

2. Nagyböjti erénygyakorlatainkat, lemondàsainkat a fenti ötletekből merítve zselésbabbal (vagy azt jelképező kivágott színes babformàkkal) jelezzük. Minden gyerekünk kap egy befőttesüveget, amibe gyűjtheti a színes zselésbabokat (vagy ezt helyettesítő papírbabokat) nagycsütörtökig vagy nagyszombatig az alábbi “nagyböjti mintaterv” szerint:

https://docs.google.com/spreadsheets/d/1L9JGwN09PEpsAOaJjCJ2zt1OjgsiB5e53m7vTvhOge4/edit?usp=sharing

A gyűjtött jócselekedeteket személyenként összesítve a különböző színű babokat háromféle célra lehet beváltani.
A) megtart belőle saját magának amennyit akar és beváltja zselésbabra

B) tetszőleges mennyiséget darabonként bevált 100 Ft-ra, melyet a rászorulóknak fordítunk
C) tetszőleges mennyiséget betesz a család közös élményébe (egy bab: 100 Ft - melyet előre megbeszélt időpontban közösen beváltjuk)

A B és C célra félretett babok húsvétvasárnap tetszőleges szorzószámmal megsokszorozódnak, jelképezve az isteni kegyelmet, mely húsvétkor kiáradt az emberiségre.

Ha valakit érdekel az eredeti ötlet, az a google-ban „Jelly beans prayer”-ként keressen rá!

A gyűjtés során fontos, hogy mondjunk konkrét ötleteket arra, hogyan tudnak “pontot” szerezni. Érdemes ezt reggel megbeszélni és esetleg a szülőknek is bekapcsolódni a „gyűjtésbe”.

3. Ebben a 40 napban próbálunk jobban odafigyelni arra, hogy közösen, családilag is imádkozzunk az egyéni imádságaink mellett. Ez az első hetekben elég jól - naponta - szokott menni, majd ezt követően lekorlátozódik a heti egy, általában szombat esti közös imádságra. A közös imádságok során a nagyobbak egyre kevésbé szoktak a kicsik előtt “megnyílni” a saját szavas ima során, ezért előnyben részesítjük a kötött imádságokat. Felnőttként próbálunk tudatosan is figyelni a hálaadásra, ami saját életünkre is visszahat.

Kötött imádságaink általában esti imák, Miatyánk, Üdvözlégy, egy tized rózsafüzér, vagy egy-egy zsoltár. A Szentírást még nem olvassuk közösen, általában felső tagozattól felfelé javasolt.

4. Gyerekeknek, felnőtteknek is szerintem sokat tud adni, ha nagyböjt egészében valakiért felajánljuk áldozatainkat, imádságainkat, jócselekedeteinket. Kiírhatjuk valahová a nevét, az imaszándékot.

A fentebb hivatkozott nagyböjti tervben vannak konkrét javaslatok, azok is szabadon használhatók.

Mivel a nagyböjt ideje nagyon hosszú a gyerekek számára (is), ezért a szülőktől is kitartást és elképzelhető, hogy folyamatos motiválást/utókövetést/fegyelmezettséget igényel.

Ha tetszett a mintaterv, iratkozz fel nagyböjt többi hetére az alábbi űrlap kitöltésével:

https://forms.gle/zLRCpBrWQe59coeP7

Szeretni és újrakezdeni

Nagyböjti ötletek családoknak

 Nagyböjti ötletek gyerekes családoknak

A nagyböjti szent idő, Jézus Krisztus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezete hamvazószerdától húsvétvasárnapig, készület húsvét ünnepére.
Ez az idő az elcsendesedésnek, az istenkapcsolat megújításának, lemondásnak, jótetteknek az ideje, mely a család számára is áldott időszak lehet. Ebben a célkitűzésekben szeretnélek segíteni benneteket is alábbi - részben saját, használt, részben mások által összegyűjtött - ötletekkel.

A nagyböjt kezdetének remek módja, ha beszélgetsz a gyerekekkel arról, hogy mi is az a nagyböjt. A nagyböjt gyökerei az ősegyházig nyúlnak vissza, amikor a kereszténységre vágyók a keresztelésük előtt egy felkészülési időszakon mentek keresztül. Végül az egész egyház átvette azt a gyakorlatot, hogy a keresztelési ígéreteket a bűnbánat és a keresztény életre való újbóli elköteleződés időszakával újítják meg.

A fiatalabbak számára a nagyböjt egy olyan időszak, amikor a bűnről való lemondás és a jó cselekedetek új módjait gyakoroljuk, hogy közelebb kerüljünk Istenhez.

Érdemes jó előre átgondolni, hogyan élhetjük meg családunkban a lemondást, önmegtagadást, befelé fordulást, egyéni és közösségi imádságokat, gyakorlatokat.

Jó, ha van mindenkinek egyéni vállalása (életkorához, képességeihez igazítva), de komoly formáló ereje van a család együttes böjtjének is.

Házastársi kapcsolatunknak pedig fontos építője lehet kettőnk közös elhatározása.

ÖTLETEK GYEREKEKHEZ

1. “Mondj le valamiről, amit élvezel.”

Jézus negyven napig böjtölt. Ez nem kevés idő! A böjt és az önmegtartóztatás az a gyakorlat, amikor lemondunk valamiről, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. A valamiről való lemondás nemcsak Istennek ad helyet, hanem szolidaritást vállalunk a körülöttünk élő kevésbé szerencsésekkel. A legkisebbek számára lehet vállalás a kedvenc csokoládéfajtádról vagy nyalókáról való lemondás nagyböjt idejére. A kicsit idősebbek próbáljanak meg lemondani valamiről, például a kedvenc italukról és üdítőjükről, és csak vizet inni egész nap, szolidaritást vállalva azokkal, akik nem jutnak tiszta vízhez.

2. “Mondj le a helyedről!”

Ha a gyerekeid azon veszekednek, hogy ki hova üljön, vagy ki legyen az első, akkor talán a Márk 10:41-45 jó kezdet lehet. Hívd a gyerekeidet, hogy adják át megszokott helyüket, vagy hagyják, hogy a többiek kapjanak előbb ebédet, vagy, hogy az autóban a hátsó ülésre üljenek.

3. “Gyakorold a jelenlétet!”

Ez különösen az idősebb gyerekekre és a fiatal tinikre vonatkozik. Kötelezd el magad, hogy leteszed a telefonodat (vagy más elektronikus eszközt), amikor valaki jelen van velük. Még jobb, ha telefonmentes zónákat alakítanak ki a ház körül, például a vacsoraasztalnál vagy a nappaliban. Tanulj meg minőségi időt tölteni a körülötted lévőkkel.

4. Készíts böjti malacperselyt

Legyen egy kis befőttesüveg, ahová a gyerekek naponta bedobhatnak egy érmét, amit a kedvenc jótékonysági szervezetük javára fordíthatnak. Ha nincs zsebpénzük, akkor vezessetek egy listát az apró adakozó cselekedetekről, amelyeket a gyerekeek a nap folyamán elvégeztek. Nagypéntekig számolja össze a jótéteményeket, és adományozzon 100 Ft-ot minden egyes jótettért.

5. A nap végén végezzetek examen-t.

A lelkiismeretvizsgálat az egyik leghatásosabb gyakorlat a mindennapi életünkben. Minden nap végén szánj 5-10 percet arra, hogy "megvizsgáld" a napodat, hogy megnézd, hol volt jelen Isten, és próbáld meg észrevenni, hogyan akarja Isten, hogy növekedj. Ennek gyakorlása nagyszerű módja a kiengesztelődés szentségének vételére való felkészülésnek is!

6. “Ismerd meg Jézust!”

Ismerd meg jobban Jézust az evangéliumok olvasásával ebben a nagyböjtben. Vagy hallgasd meg a sok nagyszerű bibliai történet egyikét podcastokon vagy a YouTube-on! Látogassatok el a keresztúti stációkhoz a helyi templomban, és álljatok meg egy-két percre minden egyes stáció előtt. Nézzétek meg, mi történik Jézus életében, és mondjatok egy kis imát mindegyik előtt.

7. Készíts böjti keresztet

Az adventi koszorúhoz hasonlóan építs egy kis keresztet 6 gyertyából, egyet-egyet a nagyböjt minden hetére. Minden este gyújts meg egyet, minden héten hozzáadva egyet, amíg a nagyhéten az összes meg nem gyullad. Ezt az esti examen részeként is megteheted. Itt megtudhatod, hogyan!

8. Kiengesztelődés/gyónás

A családként való gyónás hatásos módja annak, hogy megmutassátok gyermekeiteknek e kegyelemmel teli szentség fontosságát.

Hogy még különlegesebbé tegyétek, próbáljátok ki ezt a régi szokást, mielőtt elmennétek: a család minden tagja sorra meghajol a többiek előtt, és mindenkinek azt mondja: "Krisztus nevében bocsáss meg, ha megbántottalak", amire azt felelik: "Isten nevében megbocsátok neked". Egy szülő, aki arra kéri a gyermekét, hogy bocsássa meg a hibáit, nagyon erőteljes kijelentés.

9. Áldozati bab

Lisieux-i Szent Teréz gyermekkorában arról volt ismert, hogy egy zsinórra fűzött kis gyöngysorral hordott magával, amelyet titokban a zsebében tartott. Szent Teréz minden egyes kis áldozatért, amelyet Jézus iránti szeretetből hozott, az egyik gyöngyöt az egyik végéről a másikra csúsztatta, és naponta számon tartotta ezeket az odaadó cselekedeteket. Vegyük át ezt az ötletet, és változtassuk meg! Adj a család minden tagjának egy saját edényt, amelyet egy feltűnő helyen helyezz el. Minden egyes jó cselekedetért vagy áldozatért egy babot tehetsz az üvegbe. Húsvétra cseréljétek ki a babokat zselésbabra, hogy mindenki láthassa, milyen édesek lettek az áldozatok Isten szemében.

10. Adakozás

Kérj meg minden családtagot, hogy töltsön meg egy zsákot személyes holmijával, hogy azt elajándékozhassa a rászorulóknak. Miután a zsákok megtelnek, pakoljatok mindenkit az autóba vagy a buszra, és személyesen adjátok át az árut. Útközben használjátok ki az alkalmat, hogy beszélgessetek a gyerekekkel arról, hogy ezek az adományok hogyan segíthetnek a rászorulóknak, tegyetek fel nekik kérdéseket arról, hogy szerintük hogyan segítenek ezek az adományok másokon, milyen érzés lehet rászorulóknak lenni, és miért akarja Isten, hogy segítsünk.

11. Közös családi lemondás

Próbáljatok meg családként lemondani valamiről. Üljön mindenki az asztal köré, és döntsék el, mi lehet az. Talán a cukros italok, vagy esetleg az étterembe járás. De bármi legyen is az, döntsétek el közösen, és tartsátok magatokat hozzá. Emlékeztessétek egymást a családi elkötelezettségre, és bátorítsátok egymást, hogy folytassátok. Felnőttek és gyerekek egyaránt profitálnak lelkileg és egyébként is, ha meglazulnak a földi vágyakhoz kötődő kötelékek.

12. Pénteki böjt közösen

Vessetek egy pillantást a háztartás élelmiszerbüdzséjére, és nézzétek meg, mit tudtok kihagyni belőle. Fontolja meg, hogy a böjt és az önmegtartóztatás napjaira szerény ételeket választ és tervezzen. Csoportként döntsétek el, hogy a csökkentett élelmiszer-számlából megspórolt pénzt hova szeretnétek adományozni, és ha a körülmények lehetővé teszik, személyesen adjátok át az elhatározott adományt. Mindig ott vannak az egyházi szervezetek nagyböjti gyűjtései is.

13. Közös imádság

A családként való imádkozás mindig fontos, még inkább a nagyböjt idején. Gyermekeitek életkorától és egyéb családi megfontolásoktól függően imádkozzátok el a keresztút stációit - esetleg akár egy másik plébánián, amely különbözik a sajátotoktól. Alternatív megoldásként keressetek egy Keresztút állomások kifestőkönyvet, és imádkozzátok a stációkat otthon, miközben kifestitek őket.
—--

További ötletek kamaszoknak: https://www.magyarkurir.hu/hirek/70-otlet-mirol-mondhatsz-le-nagybojtben

Ne felejtsük el, hogy azzal tudunk példát mutatni gyermekeinknek, ha mi is követjük a saját vállalásunkat, őszintén kifejezzük és megosztjuk a tapasztalatainkat – olykor arról, hogy mennyire nehéz, mennyire hiányzik az adott dolog, majd arról, hogy miért érdemes megállni, hiszen közben valami olyasmit hozhat, amire eddig nem figyeltünk, vagy ahelyett a tevékenység helyett másikat fedeztünk fel.

Fontos lehet, hogy kimondjuk, milyen nehézségekkel jár a lemondás, a veszteség, miközben a közös kitartást erőt ad ahhoz, hogy végig vigyük a vállalást, amit közös, családi sikerként lehet elkönyvelni, ha együtt bírtuk ki a saját lemondásunkkal terhelt időszakot.

Felhasznált és hasznos cikkek:

https://www.catholicweekly.com.au/10-ways-to-engage-your-family-with-lent/

https://wau.org/resources/article/re_stations_cross_kids/

https://www.thecatholictelegraph.com/lent-7-practical-ways-for-a-family/63733

https://www.ncregister.com/blog/lenten-ideas-for-walking-together-as-a-family

https://noe.hu/hirek/hogyan-epitsd-be-a-csaladi-szokasrendszerbe-a-bojti-idoszakot/